HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2017. 10. szám
Október
2017. október 17. Kedd
Eddigi: 1,503,289
Online: 60
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Keresés
Újság archívum
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Paraenciklopédia  
 
[A]  [B]  [C]  [D]  [E]  [F]  [G]  [H]  [I]  [J]  [K]  [L]  [M]  [N]  [O]  [P]  [Q]  [R]  [S]  [T]  [U]  [V]  [W]  [X]  [Y]  [Z] 
155 éves gömbvillám
Nyomtatható változat!

A Vasárnapi Újság 1858. február 28-i számában Természeti tünemények címmel egy tudósítás jelent meg Erdélyből. Az akkori helyesírást megtartva közöljük a cikk átiratát.
Buttyin, február 15-én 1858. Arad megye keleti végén fekvő ezen vidékről hírlapjainkban csak akkor volt alkalmuk valamicskét olvashatni, midőn a tolvajgyilkosok már is nagyra nőtt bandái veszélyeztették éltünket és vagyonunkat. […]
E közben a hévmérő minden éjjel –16 –18 °-ra szokott leszállani; súlymérőink pedig különös állást foglalnak el e télen. Ugyanis e sorok írója 30 év óta csak két ízben, t. i. 1830 és 1841-ben tapasztalta jó eszközének a 29-ik hüvelykre emelkedését, azonban ez csak néhány óráig tartott; a múlt egész január hónapban ezen magas állás állandóan szinte napirenden volt, és még most is ritkán száll le 18’’ 6’’’-ra.
Ily sajátságos légköri viszonyok közt nem csoda, ha a légkör berze (electricitása) is különképp nyilvánul: egyszerű és közönségesen ismeretes berzgömbök gyakrabban láttattak itt e télen, nevezetes világfényt terjesztenének, és erős csattanás közben oszlának szét. De azon kétnemű légköri tünemény, melly itt e múlt hó 22-én és 23-án észleltetett, és kétségtelenül a legritkábbak közé tartozik, méltó, hogy a tisztelt közönség kedvéért részletesen leírjam.
Ugyanis január 22-én, reggeli ¾ 7-re, tehát fél órával napkelet előtt, különösen tiszta égi boltozat mellett, a Borossebesben kezdődő és Bökényfelé vonuló hegy fölött vékony fátyolos köd láttatott; e ködben 3-4 ölnyi tetszőleges magasságba a hegy fölött két úgynevezett álnap jelent meg egy más irányában vízirányosan éppen ott, hol fél óra múlva a nap fölkelendő vala; egymástóli távolsága mintegy ölnyi lehetett, átmérőjük még egyszer olly nagy, mint a napé, színök szép vérpiros, keletkezésök percétől egymáshoz közeledni látszottak, s úgy is volt, mert három első percz alatt, a meddig t. i. az egész tünemény látható volt, mindinkább egymáshoz közeledvén, összeolvadásuk perczében fehér világú, sugaras, de határozatlan karimájú gyurmává válván, mind ennek rögtön vége szakadt. – E tüneményt sokan látták.
A második tünemény ennél sokkal nevezetesebb, és legalább e sorok írója által följegyezve sehol sem találtatott. E látmány január hó 23-án, esti 8 órakor, a menyházi bérczek fölött vétetett észre következő körülmények között: súlymérő 28’’ 10’’’, hévmérő –15°, tökéletes tiszta égi boltozat, ragyogó csillagok. – Azon egyén, ki ezt észlelé, és leírását rajzával együtt e sorok írójával közlé, a borossebesi uraság Menyházán lakó erdőmestere, Leffler József úr, kinek tudományos műveltsége és polgári jelleme eléggé kezeskedik azon észlelés és előadás hűségéről. Ezen úr ugyanis a nevezett napon, esti 8 órakor, didergő hidegben Boros-Sebesről hazafelé utazván, midőn Ó-Déznán túlhaladván a radnai és menyházi bérczek közé vonulna, rögtön megpillantva ezen hegyek egyike fölött mintegy 200 ölnyi tetszőleges magasságban egy éppen keletkező izzó oszlopot, vagyis inkább másodfél öl hosszú és harmadfél hüvelyknyi széles, tüzes léczet, melly keletkezése első perczétől rézsútos irányban elég sebesen délnyugotról északkelet felé s egyszersmind lefelé vonult. Miután az oszlop ezen irányban mintegy 150 tetszőleges ölnyire előhaladott volna, annak alsó 10 – 12. mintegy hat hüvelyknyi (tehát szinte emberfőnyi nagyságú) izzó golyók szökkentek ki, mellyek a tűzoszlop közül mintegy két ölnyi távolságra fel- és leszökvén, a tüzes léczczel egyetemben kialudtak anélkül, hogy csattanás hallatott volna. Az egész tünemény mindössze tartott 7-8 másodpercig. – Az oszlop és a golyók világossága ollynemű volt, mint a vörös izzásban levő vasé, s e miatt csekély világosságot is terjesztének. 

A 23-as szám és a szinkronizmus
Nyomtatható változat!

Egy alkoholcsempész, Arthur Flegenheimer egy másik bűnözőt, a 23 éves Vincent Collt New Yorkban, a 23. utcában ölt meg. A gyilkost életfogytiglani börtönre ítélték, de 23 év múlva feltételesen szabadlábra helyezték.
Hans Seisel, a chicagói egyetem professzorának a nagyszülei a 23. szám alatt laktak, édesanyja lakásának száma egy másik utcában szintén a 23-as volt. A professzor egy másik városrészen ugyancsak 23-as számú házban lakott, és ügyvédi irodáját is egy ilyen számú épületben nyitotta meg. Amikor édesanyja Monte Carlóban üdült, egy olyan regényt olvasott, amelyben a hősnő a 23-as számmal rengeteg pénzt nyert a ruletten. Nemsokára a professzor anyja ugyanazzal a számmal hatalmas összeget nyert egy másik kaszinóban.
Bonnie-t és Clyde-ot, a múlt század harmincas éveinek bankrablóit 1934. május 23-án lőtték le texasi lovas csendőrök. Nevük kezdőbetűinek értéke a kabalában: 2-3.
Robert Anton Willsonnak, az Illuminatis című trilógia társszerzőjének 1973. július 23-án az a benyomása támadt, hogy a Szíriusz valamelyik bolygójának intelligens lényei kapcsolatot akarnak létesíteni vele. Később megtudta, hogy összefüggés van július 23. és a Szíriusz között, ugyanis az ókori Egyiptomban azon a napon kezdték a papok a csillagnak szentelt szertartásokat. 1976. július 23-án az író módosult tudatállapotban arra kérte a világegyetem bölcseit, hogy bővítsék a Szíriusszal kapcsolatos ismereteit. A következő héten megvásárolta a Time amerikai hírmagazint. A hetilap egyik cikke hosszan elemezte Robert K. G. Temple A Szíriusz titka című könyvét, melynek szerzője azt állítja, hogy Kr. e. 4500 körül kapcsolat létesült a Szíriusz és a Föld között a Közel-Keleten.

A 27-esek klubja
Nyomtatható változat!

Angliában napjainkban is létesítenek exkluzív klubokat. A „Club 7”, amelyet a 27-es Átkának vagy Mindörökre 27-esnek is neveznek, olyan popzenészeket foglal magába, akik 27 éves korukban haltak meg. Említésre méltó, hogy ezeknek a zenészeknek jelentős része különös körülmények között halt meg. Egyesek halálának a körülményeiről évtizedeken át vitáztak. Brian Jones, a Rolling Stones gitárosa több mint négy évtizede halt meg, de halálesetével még a múlt század végén és századunk elején is foglalkoztak. A popsztár halálakor egy építőmunkás Frank Thorogood, Brian Jones vendégházában lakott. A sussexi rendőrség ismét elővette a haláleset dossziéját, mert Philip Norman a popsztár életével foglalkozó könyvében azt állította, hogy Frank Thorogood a halálos ágyán a sofőrjének bevallotta, hogy ő gyilkolta meg a popzenészt. A sofőr ezt az állítást megcáfolta. A rendőrség az ügyet csak 2005-ben zárta le végleg. A klub leghíresebb tagjai Jimi Hendrix amerikai gitárművész és énekes, Brian Jones, Janis Joplin blues- és rockénekes, Robert Johnson amerikai gitárvirtuóz, blues zenész és a 2011 nyarán elhunyt ötszörös Grammy-díjas angol énekesnő.
A november 27-én született Jimi Hendrix egyik hobbija az asztrológia volt. Többször azt mondta a barátainak, hogy 27 éves korában távozik a túlvilágra.
Egyes kutatók szerint a 27-es szám átka először Robert Johnsonra sújtott le. A blues stílust kedvelő zenész egy ideig utcasarkokon pengette a gitárját, hogy megkeresse a mindennapi kenyerét. Akkoriban senki nem tekintette virtuóz művésznek.
1929-ben feleségül vette a 16 éves Virginiát. A fiatal asszony első gyermeke szülésekor halt meg. Virginia rokonai szerint azért büntette meg így Isten Robert Johnsont, mert csak világi dalokat énekelt és szövetséget kötött az ördöggel. Egy legenda szerint egyszer egy hang azt súgta neki, hogy éjfélkor hangszerével legyen egy keresztúton.
A zenész, aki akkoriban egy missisipi ültetvényen dolgozott, tétovázás nélkül elindult a keresztút felé, mert szüntelenül fűtötte a vágy, hogy híres blues zenész legyen.
A keresztútnál az ördög magas, fekete férfi képében jelent meg. Az ördög felhangolta a gitárt, eljátszott néhány számot, majd átadta a hangszert áldozatának. Miután eladta lelkét az ördögnek, Robert Johnson zseniálisa kihasználva a hangszerben rejlő technikai lehetőségeket, óriási sikereket aratott.

A beszélő vadászkutya
Nyomtatható változat!

Egy német újság 1910-ben megjelentette Herman Ebers levelét, amelyben a theerhüttei vadőr azt közölte, hogy fürjészvizslája már hat éve beszél. A közzététel után a község postásának a táskájába alig fért be az Ebersnek címzett rengeteg levél.
Ugyanabban az évben egy osztrák újságíró, Carl Haberland készített egy néhány szavas „interjút” a csodakutyával. A kérdésre, hogy hívják, Haberland szerint a négylábú pontosan kiejtette a nevét. A újságíró beleegyezett abba, hogy ő szervezze meg a vadászkutya turnéit Németországban és más országokban.
1910 novemberében a New York Times hamburgi tudósítója látogatott el a vadőrhöz. A bőbeszédű Herman Ebers elmesélte neki, hogy Don hatéves korában szólalt meg először. A vadőr türelemmel, kitartással tanította a rendkívül értelmes kutyát. Szerinte Don ki tudta ejteni a következő szavakat: hunger (éhes), Kuchen (sütemény), ja (igen) és nein (nem). Például, ha esős időben gazdája megkérdezte őt, ki akar-e menni, Don mindig nemmel válaszolt. Dr. Paul Scheller, az állatokkal való kommunikáció neves szakértője egyszer ezt kérdezte tőle: „Szeretnél velem sétálni?” „Ja” – válaszolta csillogó szemmel a tanulékony kutya.
Julius Vosseler, a hamburgi állatkert igazgatója és neves biológus is úgy vélte, hogy a „kifejező szemű” kutya tisztábban utánozza az emberi hangot, mint a papagájok. Az „u” és „e” magánhangzókat helyesen ejtette ki, de az „u”-t, csak akkor mondta ki, ha a tudós megjutalmazta valamivel. Miközben a hangokat utánozta, soha nem morgott, és farkát csóválva Marthára, a vadőr lányára nézett.
Don a nyilvánosság előtt először a berlini Wintergartenben szerepelt 1911. április 2-án. A közönség tapsviharral fejezte ki csodálatát. Nyáron a fürjészvizsla már tizenkétezer márkát keresett havonta. Az elbizakodott sztár csak akkor szólalt meg, ha tésztát, tortát adtak neki.
1912-ben Carl Haberland feleségül vette Martha Eberstet. A boldog apa nászajándékként Dont adta nekik. Május elején a házaspár szerződést írt alá Oscar Hammerstein II-vel, örökzöld slágerek és filmdalok szövegének a szerzőjével. A szerződés szerint Don hetente 1500 dollárért szerepelt a New York-i Hammerstein Victoria Roof Gardenben, a szövegíró színházának tetőteraszán. Derült, meleg nyári estéken szórakoztató produkciókat mutattak be a terasz pódiumán. Az amerikai turné előtt két szkeptikus, dr. Oskar Pfungst és dr. Erich Jischer csalással vádolták meg a házaspárt. Többek között gúnyosan megjegyezték, hogy a kutya ugatva beszél. Oscar Pfungst titokban egy Edison-fonográffal megörökítette a kutya hangját. A felvételen állítólag tíz szóból csak kettőt lehetett teljesen megérteni.
Julius Vosseler bíró határozottan elvetette a vádakat. Azt állította, hogy a kutya által kiejtett szavakat meg lehet érteni. Dr. Oscar Prochnow filozófus, aki a beszéd kialakulásával is foglalkozott, úgy vélte, hogy a német eb képes utánozni az emberi hangot, de mássalhangzókat nagyon ritkán tud kiejteni.
Don 1912. július 15-én egy pódiumon mutatkozott be. A nagyérdemű publikum fergeteges tapssal jutalmazta, amikor a csinos, német népviseletbe öltözött Marthának azt mondta, hogy „hunger” (éhes). A gazdája tenyerén tartott tésztát farkcsóválva falta fel. A beszélő kutya 1912 decemberéig szórakoztatta a tetőterasz hálás közönségét. Többször együtt szerepelt Harry Houdinival, a magyar származású illuzionistával, Chaplinnel és Buster Keatonnal. 1913-ban egy nyári napon Martha kutyájával a Brooklyn déli részén elterülő vidámparkban sétált. Az Atlanti-óceán partján álltak, amikor egy úszó férfi kétségbeesetten kiabálni kezdett. Don azonnal a vízbe ugrott, és megragadta a fuldokló fürdőruháját. Nemsokára egy rendőr kihúzta a vízből az ájuldozó férfit.
Az első világháború kitörése után a házaspár visszatért Németországba. Két év múlva a kutya megbetegedett. Martha olyan odaadással ápolta, mintha közeli rokona lenne, azonban Don még ugyanabban az évben eltávozott az égi vadászmezőkre.
Napjainkban több kutyaszakértő azt állítja, hogy a kutyák testbeszéddel kommunikálnak, jelekkel beszélnek, a tekintetükkel érzéseket fejezhetnek ki, és olvashatnak a gondolatainkban. Érzelmeiket hangmagassággal, a tonalitás változtatásával is kifejezhetik. Mássalhangzókat azért nem képesek kiejteni, mert más a hangképző szervük. Ezek a szakértők azt is elismerik, hogy az intelligens négylábúak száz-kétszáz szót képesek megérteni. 

A fiatalság titka
Nyomtatható változat!

Az örökké fiatalnak maradás vágya végigkíséri nemcsak az emberiség, de minden egyén életét. Az általánosan elfogadott vélemény szerint az elmúlás éppúgy elkerülhetetlen, mint az évszakok váltakozása, ellene harcolni nem érdemes, csupán lassítani lehet. Sovány vigasz, bár az a néhány egészségben és munkában eltöltött esztendő sem kevés, melyet ily módon a sorstól kaphatunk. Aron Iszakovics Belkin professzor, az oroszországi Pszichoanalitikai Társaság elnöke viszont addig elment, hogy igenis, lehetséges második fiatalság.

Belkin professzor természetesen nem az ősi sámánok és boszorkányok, az alkimisták csodás mixtúrájában, az örök élet elixírében hisz, s nem azt ajánlja nekünk. Az ő javaslatai, módszerei, igaz, nem annyira szenzációsak, ám tudományosak és megalapozottak.

Az ember csak azért nem halhatatlan, mert nem akarja. Belkin professzor tagadja azt az alaptételt, mely szerint azért születünk, hogy meghaljunk. Az emberi szervezetben másodpercenként hatmillió új vértest keletkezik és ugyanennyi hal el. Vagyis gyakorlatilag az emberi szervezet léte során az örökös megújulás állapotában van. A bűnös mindenben az emberi agy, mely egyelőre elkerülhetetlenül beállt az elmúlás programjára. Belkin szerint létezik valamiféle „második biológia”. Közismert és elfogadott, hogy a pszichikum befolyásolja a szervezet életfolyamatait. Nincs más feladatunk, mint felhasználni ezt arra, hogy megőrizzük egészségünket.

Orvosság nélkül gyógyítani? Belkin súlyos tüdőrákban szenvedett, de megpróbálta a lehetetlent. Maga elé képzelte betegségét, s minden belső energiáját annak leküzdésére fordította. Természetesen egymaga nem boldogult, egy tapasztalt pszichiáter szuggesztiós kezelésére is szüksége volt, melynek alapján bevethette az önszuggeszciót mint a leghatékonyabb gyógyszert. Az életösztön azonban egy átlagember szervezetében ritkán jelentkezik, csak veszélyhelyzetben, amikor az emebr az életéért küzd.

Az élet forrása és meghosszabbítója, a köldök. Az élet egyik forrása a születésig az anyaméhben van, de mint a professzor kutatásai mutatják, azután is testünk ezzel összefüggésben levő területére lokalizálható. Katalizátoranyagként a professzor a Holt-tenger sóját, ha nincs, bármilyen tengeri sót alkalmaz. A köldökre helyezve melegíti, s ezáltal számos mikroelem szívódik a szervezetbe.

Bővebben az Ufómagazinban… 

A Grál-kehely
Nyomtatható változat!

Skóciában nemcsak a Loch Ness-i szörny, hanem kísértetkastélyok, legendás épületek is sok turistát vonzanak. A Flannan Isle világítótorony az Atlanti-óceán északi részén, az Eilan Moz sziget egyetlen látványossága. A világítótorony nevét először 1899 szeptemberében jegyezte meg sok tengerész, mert abban a hónapban több hajótörés fordult elő abban a zónában.
1900 decemberében a világítótorony az újságok első oldalára került. Joseph Mora, a létesítmény egyik őre karácsony második napján tért vissza a szigetre. Türelmetlenül várta, hogy viszontlássa Thomas Marshallt, James Ducatot és Donald McArthurt, a kollégáit. Az őrt már egy héttel korábban tájékoztatták arról, hogy december 15. óta nem villant fel jelzőfény a toronyban, de a rossz idő késleltette az őr visszaérkezését.
Joseph Mora egy teremtett lelket sem talált a toronyban. Nyugtalansága tovább fokozódott, amikor észrevette, hogy a tűzhely ki van hűlve, a székek fel vannak borítva, és a három őr vízhatlan köpenye is hiányzik. A világítótorony naplójából megtudta, hogy december 15-én vihar tombolt abban a zónában. Az őrök imádkozással próbálták elűzni félelmüket.
A titokzatos eltűnést vizsgáló bizottság megállapította, hogy a kis sziget egyetlen rejtekhelyén sem bukkantak rá az őrökre. A bizottság tagjai valószínűtlennek tartották, hogy a három tapasztalt őr együtt ment ki a viharba, és mindhármat egyszerre sodorták el a hullámok. A nyomtalan eltűnésről számos feltételezés született. Olyanok is akadtak, akik űrlényeknek tulajdonították a rejtélyes eltűnést.
Az Edinburghtól körülbelül tíz kilométerre fekvő Rosslyn templom Dan Brown a Da Vinci-kód című könyvének megjelenése és a könyv filmváltozatának bemutatása után vált világszerte ismertté. A film egyes jeleneteit a templomban forgatták.
A XV. században épített befejezetlen templomot sokan a Grál-kehellyel, a templomos lovagokkal és a szabadkőművesekkel társítják. A templom számos faragványa démonokat, „zöld embert”, növényeket, tevéket, szabadkőműves jelképeket ábrázol. Az inas oszlop faragványához legenda fűződik. A faragványok készítője, mielőtt az oszlopot elkészítette, Rómába ment, hogy az örök város szobrait szemlélve ihletet merítsen. Miután visszatért Skóciába, megdöbbenve látta, hogy inasa befejezte művét. A dühtől elvakult mester nemsokára megölte inasát.
Ultrahangos műszerek azt jelezték, hogy a templom alatt nagy boltozatos pince található. A templom gondnokai eddig nem engedélyezték ásatások végzését. Egyesek abban reménykednek, hogy régészeti feltárásban felszínre kerülhet a Grál-kehely.

A héber Ószövetség
Nyomtatható változat!

Az Ószövetség a keresztény Biblia első 39 könyvét jelenti: ezek a zsidóság vallásának szent könyvei. Eredetileg a zsidók ősi nyelvein, héberül és arámiul írták le őket. A zsidó írnokok időnként új másolatokat készítettek a szent héber iratokról, de a bibliai országok éghajlata nem alkalmas az iratok tartós megőrzésére, így ritkán találunk nagyon régi másolatokat.
Az Ószövetség legrégibb ismert héber kéziratának 1947-ig IX. és X. századi példányok számítottak, amelyek a Pentateukhoszt, a Biblia első öt könyvét tartalmazták (Mózes öt könyve). 1947-ben azután nevezetes esemény történt: a Holt-tengeri tekercsek megtalálása. Ezek a korai kéziratok egy olyan zsidó vallási csoport könyvtárához tartoztak, amely Jézus idején működött Kumránban, a Holt-tenger környékén.
A kéziratok mintegy 1000 évvel korábban készültek a IX. századiaknál. Eszter könyvét kivéve az Ószövetség minden könyvének másolatait tartalmazzák. A kumráni kéziratok nagyon jelentősek, mert szövegük lényegében azonos a IX. századi kéziratokéval, tanúsítják tehát, hogy az Ószövetség szövege alig változott 1000 év alatt. A gondos másolók kevés hibát vagy módosítást követtek el. Néhány helyen ugyan eltérő szavak és kifejezések találhatók, és időnként már aligha fejthető meg pontosan a héber szavak jelentése. Ám biztosra vehetjük, hogy a mai Ószövetség alapjában véve megegyezik a sok évszázaddal korábban írásba foglalt elődjével.

 

A Hold meghódítása
Nyomtatható változat!

Az Apollo-program keretében 1969 és 1972 között hat alkalommal 12 űrhajós járt a Holdon. Az expedícióban részt vevő asztronauták összesen 300 órát töltöttek az égitesten, ennek során 14 alkalommal hagyták el a Hold-kompot. Összesen nyolcvanórányi tudományos programot hajtottak végre, 100 kilométert tettek meg, és 400 kilogramm kőzetet gyűjtöttek. A hetvenes években a szondák következtek. Az intenzív, sikeres programok ellenére a Hold felületének mindössze hat százalékát vizsgálták át. Kutatási szempontból sok még a fehér folt és az ember jövőbeni permanens jelenlétét hosszú szondázó és robotos felderítés előzi meg ennek az évszázadnak az első felében. Az űrkutatási vezető hatalmak figyelme ismét a Holdra irányul. A következő két nagy terv kivitelezésére 2003–2004-ben kerül sor: a Lunar–A és a Selene szondákat közösen fejlesztették a japánok, az amerikaiak és az ESA. A Lunar–A műszerparkja elsősorban rengéseket mér majd, a Selene pedig egy masztodon, teherhordó jármű, amely a mintegy 250 kilogramm súlyú műszerpark telepítését végzi. Ezek és az ESA részéről az Aurora terv robotikus kutatásai az ember megtelepedését készítik elő. A „hódítás” lépcsőzetesen történne, 2015 táján egy kisebb robottelepülést hoznának létre, 2020-ban emberi felderítőcsoport települne, végül az első humán „Hold-falvak” 2040 körül létesülnének.

A kanadai királyi lovas rendőrség
Nyomtatható változat!

W. Ritchie Benedei kanadai író, kutató és lektor kanadai könyvtárak újság- és folyóirat-gyűjteményeiben, valamint levéltárakban több olyan tudósításra, visszaemlékezésre bukkant, amelyek arra utalnak, hogy a rendőrség tagjai a múlt század első évtizedétől többször észleltek paranormális jelenségeket. A rendőrök egyik része hisz ezekben a jelenségekben, mások viszont kétségbe vonják az észlelések hitelességét.

 


1923. március 10-én a kanadai Lethbridge Herald közölte a lovas rendőrség standoffi osztaga egyik rendőrének a tudósítását. A tudósító, egy őrmester és egy alacsonyabb beosztású rendőr az osztag épülete mellett cigarettáztak, amikor az őrmester a tőlük 350 méterre fekvő házikóra mutatott, amelyben korábban a rendőrség által alkalmazott indián felderítő járőrök és családjaik laktak. Az indiánok azért költöztek el belőle és a közelében levő másik kunyhóból, mert gonosz szellemek zaklatták őket. Az őrmester vette először észre, hogy fények villannak az egyik házikóban, és füst száll fel a kéményből.
Amint a három rendőr a házikóhoz közeledett, a fények hirtelen kialudtak. Miután az őrmester hiába kopogtatott, beléptek a kunyhóba, amelyben csak egy kályha és néhány polc porosodott. A kályhában hideg hamu szürkéllett, lámpa, gyertya vagy más világítóeszköz nem volt a szobában. A kunyhóból való kilépésük után észrevették, hogy a másik házikóból fény szűrődik ki, és a tető felett füst kígyózik. Miután bementek oda, jéghideg kályha és koromsötétség fogadta őket.
1997 őszén a lovas rendőrség negyedévenként megjelenő folyóirata egy altiszt, A. Grant írását közölte. Az altisztnek a nagyapja egyszer elmondta, hogy Clarenceville-ben a szilvesztert időnként megmagyarázatlan jelenségek árnyékolják be.
1936. december 31-én egy fiatal pár országúti balesetben halt meg. Húsz év múlva, 1956. december 31-én néhány szemtanú a transzkanadai országút felett szürke hajú lényt látott. A helybeliek feltételezték, hogy a szellem a kedvesét kereste, mert a fiatalokat két, egymástól három kilométerre fekvő temetőben hantolták el. Húsz év múlva, szintén szilveszterkor jelent meg a lány szelleme. Az egyik szemtanú akkor lovas rendőr volt.
A rendőrség időnként a Sasquatch-csal, az amerikai nagylábúval kapcsolatos jelentéseket is kap. Például 1976. július 26-án Boplar River-i indiánok arról tájékoztatták őket, hogy egy nagy, kétlábú, szőrös állatot láttak. A szemtanúk azt állították, hogy a körülbelül két és fél méter magas, széles vállú, szürke, fényes szőrű teremtmény fejét fehér haj borította. A rendőröknek megmutatták a három ujjal rendelkező ismeretlen lény 30x12 centiméteres lábnyomát.
1980 decemberében egy éjszaka egy brit kolumbiai férfi, Granger Taylor nyomtalanul eltűnt a Vancouver-szigeten. A férfi hátrahagyott levelében azt írta, hogy célja a végtelen világegyetem kutatása. Hosszú ideig tartó, rendkívül alapos kutatás során a rendőrség sem G. Taylort, sem a kék teherautóját nem találta meg.
1979. október 12. és november 1. között a New Foundland-i Clarenville-ban több ufó tűnt fel. Október 26-án egy rendőr, James Blackwood egy ovális, fehér, felső részén piramis alakú lebegő ufót pillantott meg a település felett. Amikor távcsővel nézte, piros, kék és fehér fények villogtak rajta. A szemtanú szerint az objektum ezer méter magasságban lebegett, majd egyenesen emelkedett fel.
1979. november 2-án a reggeli órákban egy kerek, villogó, kék fényeket kibocsátó tárgyat észlelt egy rendőr, valamint a Gander nemzetközi repülőtér irányítótornyának az ellenőre. A zajtalan ufót 55 percig követték, de a radarok nem jelezték.

A kísértethajó
Nyomtatható változat!

A Mary Celeste esete az egyik ma is megoldatlan tengeri rejtély. A kicsi, kétárbocos teherhajó 1872. november 7-én indult el New Yorkból. Genovába tartott, ipari alkoholt szállított és tíz embert tartózkodott a fedélzetén, köztük a tulajdonos, Benjamin Briggs kapitány és felesége, Sára, valamint kétéves lányuk, Sophie. Senkit sem láttak soha többé közülük.
A hajót december 4-én a gibraltári tengerszoros közelében találta meg a Del Gratia nevű brit kereskedelmi hajó, amely egy héttel a Mary Celeste után hagyta el New Yorkot. Kapitánya, David Morehouse, aki ismerte Briggst, észrevette, hogy a teljes vitorlázattal haladó hajón nincs személyzet. Átküldött egy csoportot, akik úgy találták, hogy a hajóval ugyan lehet vitorlázni, de túl sok vizet beeresztett, és az egyik mentőcsónak hiányzik. A hajót nyilvánvalóan hirtelen hagyták sorsára, de a pánik vagy erőszak legkisebb jele nélkül. Egy kisebb legénység elvitorlázott a hajóval Gibraltárba, ahol azt egy bizottság megvizsgálta. Az is felmerült, hogy esetleg a Del Gratia legénysége lehet a felelős a Mary Celeste személyzetének meggyilkolásáért – ezt az elméletet azonban a legtöbb történész elutasítja. A megtalálók azonban csak egy részét kapták meg az őket illető járandóságnak.
A Mary Celeste sorsáról keletkezett elméletek sora a zendüléstől a hirtelen viharig tart. A legtöbben úgy gondolják, hogy Briggs kapitány gyors kiürítésre adott parancsot, mert tartott a hánykódó hajó szállítmányának felrobbantásától. A mentőcsónak azután elveszett a tengeren az utasaival együtt. A Mary Celeste rejtélyének történetét átvette a később Sherlock Holmes történeteivel világhírűvé váló Arthur Conan Doyle regényíró is. Conan Doyle azt állította, hogy a hajót átvizsgáló csapat egy csésze meleg teát és egy alvó macskát is talált, ezt azonban és a többi részlet is sokan kétségbe vonják.

Lapozás:   240 találat Előző oldal 1 / 24
 
     
  oldal teteje  
     
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 239-0146; 789-7149
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Stúdió-Pé Kft.

Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu