HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2019. 11. szám
November
2019. november 20. Szerda
Eddigi: 1,620,270
Online: 18
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2019.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11 
2018.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Paraenciklopédia  
 
[A]  [B]  [C]  [D]  [E]  [F]  [G]  [H]  [I]  [J]  [K]  [L]  [M]  [N]  [O]  [P]  [Q]  [R]  [S]  [T]  [U]  [V]  [W]  [X]  [Y]  [Z] 
Láb az agyban
Nyomtatható változat!

Az amerikai Sam Esquibel hároméves volt, amikor az orvosok az agyában felfedeztek valamit, amiről azt hitték, hogy rosszindulatú daganat. Rövidesen meghökkenve állapították meg, hogy egy pici láb van hozzátapadva a gyerek agyához. Egyes orvosok feltételezik, hogy egy méhmagzat maradványai ezek a testrészek.
A Colorado Springs-i kórház egyik sebésze, aki eltávolította ezt a képződményt (kinövést), eddig még nem találkozott ilyen esettel. 2007-ben egy egyéves szumátrai lány és egy kilencéves görög lány hasából távolították el egy méhmagzat fejét és szemét.

Lajka halála
Nyomtatható változat!

Lajka kutyát, az első „hivatalos” földi űrutazó élőlényt 1957 novemberében rakták be a Szputnyik 2-be. Élete jóval rövidebb ideig tartott, mint azt a szovjet hatóságok mind ez ideig állították. A szovjet hatóságok a Szputnyik fellövése után azt közölték, hogy Lajka még egy hétigélt, s halála fájdalommentes volt. Most azonban a World Space Kongresszuson Dmitrij Malasenkov Houstonban bevallotta, hogy a fellövés után néhány órán belül a kutya kimúlt a stressztől és a pániktól. Az űrhajó fellövésekor Malasenkov elmondta: Lajka kóbor kutya volt, Moszkva utcáin fogták be. Az üléshez láncolták, hogy egy helyben maradjon a rendkívül szűk kabinban, amely alkalmatlan volt arra, hogy 15–20 napig megmaradjon benne egy élőlény. Három kutyával foglalkoztak az űrutazás előtt, Albinával, Lajkával és Muszkával. Végül Lajka utazott. A testére erősített élettani jelenségeket vizsgáló műszerek jól mutatták, hogy a fellövés alatt pulzusszáma a normális háromszorosára ugrott. A súlytalanság kezdetén a pulzusszáma valamivel csökkent. A kutyán a pánik jelei mutatkoztak. A fellövés után öt órával pedig nem kaptak többé életjelet tőle. A halott Lajka a Szputnyikban még 2570-szer megkerülte a Földet, majd a légkörbe lépve, 1958. április 4-én porrá égett.

Lakható zóna
Nyomtatható változat!

Az emberi civilizáció folyamán egy csillagkép többször változtatott nevet, mégpedig a Nagy Medve, magyarán a Nagy Göncöl (Göncölszekér). Tőlünk nézve mindig a látóhatár felett van; az északi égbolt legközismertebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe. A 19 csillagból álló alakzat nevei a medve különböző testrészeit jelentik. A csillagképben egész sor extragalaxis található. A csillagok 4-magnitúdónál fényesebbek. A Nagy Medve csillagrendszerben a 47 Ursae Majoris (47 UMA) hasonlít leginkább a mi Naprendszerünkhöz. Ugyancsak a mi Naprendszerünkben, a Mars és a Vénusz bolygók között van az a „lakható zóna”, ahol a hőmérsékleti és a nyomásviszonyok lehetővé teszik a víz jelenlétét folyékony (tehát nem jég) állapotban. Így alakulhatott ki Földünk, a földi élet, a maga élővilágával. Az angliai Open University munkatársai, Barrei Jones és Nick Sleep számítógépes szimulációs kutatásai során arra az eredményre jutottak, hogy a 47 UMA-csillag „térségében” ki tudott alakulni egy olyan bolygó, amelyen a földi élethez hasonló feltételek adottak, így a mi szemszögünkből nézve Földön kívüli élet kialakulhatott. Újabb, ígéretes kutatási célpont lehet a 47 UMA.

Latin-amerikai észlelések
Nyomtatható változat!

Scott Corrales, az Inexplicata szerkesztője korabeli dokumentumokból olyan feljegyzéseket gyűjtött össze, amelyek a XV. és XVI. században Közép- és Dél-Amerikában előfordult rejtélyes jelenségeket örökítették meg.
Kolumbusz Kristóf genovai származású tengerész 1492-ben vezetett először spanyol expedíciót az Indiába vezető út felkutatására. Szeptember 15-én, alig egy hónappal Amerika felfedezése előtt a hajónaplóban megemlíti, hogy „egy hosszú lángnyelv” esett az óceánba. Ez majdnem lázadást okozott, mert a legénység a lángnyelvet baljóslatú jelnek tekintette. A következő hetekben Kolumbusz és Pedro Guiterez, a legénység egyik tagja nagy, ragyogó fényt pillantottak meg, amikor a Santa Marián, a parancsnoki hajó fedélzetén az eget fürkészték. Néhány estén át a himbálódzó fény többször eltűnt és újra megjelent.
1509 és 1519 között azték kéziratok furcsa tüzeket, ismeretlen ijesztő lényekkel való találkozásokat, ufókra hasonlító repülő tárgyakat említenek meg.
A XVI. század második évtizedében Hernando Cortez, a könyörtelen spanyol konkvisztádor néhány száz katonájával meghódította az azték birodalmat. Expedíciójának egyik tagja a Historia de la Verdadera conquista da la Nueva Espana című krónikájában azt írja, hogy mexikói indiánok szekérkerék alakú zöld és kék jelet láttak az égbolton. A jel mellett egy másik jel tűnt fel, amely kelet felé haladt, és találkozott egy piros vonallal.
1527-ben Bernal Diaz del Castillo így örökítette meg egyik észlelését: „Panuco tartomány és egy város, Texcoco között egy lovassági kardra hasonlító jelet vettem észre az égen. Ez a jel nagyon hosszú ideig lebegett a magasban.”
Hinojosa, a bolíviai potosi ezüstbányák felügyeletével megbízott spanyol tábornok a krónikájában hivatalnokai így számolnak be egy hihetetlennek tűnő jelenségről: „Amikor ellenségeim, Sebastian es Giron csapataikkal meg akartak támadni, Porco felett három nap és két hold, középpontjukban egy fénygyűrűvel jelent meg. A gyűrűben két kék és piros ív látszott.”
1553. január 13-án, ötvenkét nappal az ezüstbányák tulajdonosának a meggyilkolása előtt reggel hét órakor egy huszonhárom centiméter vastag fehér kör tűnt fel az égen Porco felett…. Néhány napig egy ezüstszínű és tűzpiros ív is csillogott az égen Porco felett. Az indiánok azt hitték, hogy ezek a jelek „auccaak”, amelyek szörnyű pusztítást jeleznek előre.
1580. február 7-én Pedro Sarmiento, a San Francisco hajó kapitánya, akit a spanyol alkirály Chile déli partjainak kutatásával bízott meg, ezt írta a hajónaplóba: „ezen az éjszakán, egy órakor délnyugat felől egy kerek, tűzpiros, hosszú lándzsa alakú dolog bukkant fel egy magas domb felett. Később ez a dolog piros és fehér színű félhold alakját öltötte fel.
1515-ben és 1516-ban egy spanyol utazó, Juan Diaz de Solis a Parana folyóhoz jutott el. Egy argentin parapszichológus úgy véli, hogy ott az utazó a bennszülöttek nyakán csüngő, fémek ötvözetéből készült talizmánt látott. A barátságos bennszülöttek azt állították, hogy az „istenek ajándékát” egy nagy, csillogó kunyhóban találták. A parapszichológus nem tartja kizártnak, hogy egy lezuhant ufó maradványait fedezték fel. Azt is megjegyzi, hogy a Yaciretán, a Parana folyó egyik szigetének a partján megüvegesedett homok található, amely az ókorban bekövetkezett nagyon erős robbanáskor keletkezhetett.

Lebegés
Nyomtatható változat!

Úgy tűnik, egyes emberek képesek arra, hogy legyőzzék a gravitációt, és a levegőbe emelkedjenek. Az ilyen emberekről szóló legtöbb történet úgy írja le őket, hogy egy-két méterrel lebegnek a föld felett, bár gyakran magasabbra is emelkednek, mintha repülnének. A római katolikus egyház több mint 200 szentjéről állítják, hogy lebegett, gyakran előzetes figyelmeztetés nélkül. A spiritiszták (azok az emberek, akik hisznek abban, hogy lehetséges a holtakkal való kommunikáció) és a hindu misztikusok is állították, hogy a lebegés igenis lehetséges a transz bizonyos fajtáiban. A lebegés legtöbb esetének azonban kicsi a gyakorlati értéke. A lebegés gyakran akkor fordul elő, amikor valaki imádkozik, meditál vagy az is lehet, hogy mágikus rítus eredményezi. Daniel Home egy XIX. századi spiritiszta volt, akit jól ismertek arról a képességéről, hogy lebegni tudott. Sok híres szemtanú, köztük az amerikai író, Mark Twain és a francia császár, III. Napóleon előtt is tartott bemutatót. 1868-ban Home transzba esett egy londoni spiritiszta szeánszon. Lebegni kezdett és kiszállt az emeleti ablakon. Rövid ideig látták az utca felett, majd egy másik ablakon át visszatért a házba. Coportinói Szent József egyike azoknak a katolikus szenteknek, akik állítólag lebegtek. Eredeti neve Giuseppa Desa volt, és fiatal szerzetesként szolgált Olaszországban a XVII. században. Kedveséről, szentségéről és arról volt ismert, hogy képes volt lebegni. 1625 táján kezdett el a levegőbe emelkedni, miközben az imáit mondta. Mivel nem tudta leállítani magát, egy mise közben emelkedett fel. Hamarosan megkérték, hogy egyedül mondja az imáit, mivel a hirtelen lebegései megzavarták a többi szerzetest. Egy másik alkalommal Giuseppa felszállt, és egy olívafa ágán telepedett le. Olyan könnyűnek tűnt, mint egy madár, mivel az ág nem szakadt le a súlya alatt. Ebben a században egy Tibeten keresztül utazó férfi egy mély völgybe érkezett, amelyen át akart kelni. Hirtelen azt vette észre, hogy ő és a csomagjai átlebegtek a szakadék másik oldalára. Európában a lebegőket sokszor gyanúsították azzal, hogy boszorkányok. Ázsiában a lebegés inkább annak a jele volt, hogy valaki szent. Olyan erőnek tartották, amelyet spiritiszta odaadással és elkötelezettséggel lehetett megtanulni. Sok beszámoló született indiai szent emberekről, akik lebegni tudtak a levegőben vagy akár a víz felett is, miközben meditáltak.

Lebegtetés
Nyomtatható változat!

Talán már az ókorban is hasonló technika alkalmazásával emeltek fel hatalmas köveket, s lebegtettek a helyükre gigászi építmények létrehozására. A régészek eddig megmosolyogták ezt az elképzelést. A legfrissebb kísérleti eredmények azonban már karnyújtásnyi közelségbe hozzák ezt a lehetőséget.
A sámándobok keltette lebegtetésről és a jógik „repüléséről” szinte már mindenki hallott. Az ilyen beszámolókat kevesen vették komolyan, és nem minden alap nélkül… Ám évtizedek óta érkeznek hírek különböző méretű tárgyak, sőt élőlények – egerek és békák – lebegtetéséről is laboratóriumi körülmények között, ezekre a hírekre pedig érdemes igencsak odafigyelni.
További részletek az Ufómagazinban… 

Lapozás:   6 találat Előző oldal 1 / 1 Következő oldal
 
     
  oldal teteje  
     
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon: 06 1 359 1964
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Kornétás Kiadó Kft.

Minden jog fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu