|
Ecsediné L. Irina: Életjelek a víz alatt
Az Európai Atommag és Részecskefizikai Központ igazgatója, Rolf Dieter Heuer, aki a világ legnagyobb részecskegyorsítójának és a Nagy Hadronütköztetőnek a munkáját irányítja, a debreceni ATOMKI-ban előadást tartott. Kifejtette, hogy „a jelenleg ismert anyagi világunk az Univerzum tömegének mindössze öt százalékát alkotja. A maradék 95 százalék, amit sötét anyagnak és sötét energiának neveznek, még felfedezésre vár.”
Ugyanitt dr. Krasznahorkay Attila, a Kísérleti Magfizikai Osztály vezetője ehhez még hozzátette: „Ma már általánosan elfogadott tény, hogy az általunk ismert anyagfajtákon túl a világegyetem nagy részét számunkra ismeretlen, úgynevezett sötét anyag és sötét energia teszi ki. Ez a számunkra láthatatlan és érzékelhetetlen valami csak nagyon gyengén lép kölcsönhatásba a mi anyagi világunkkal, attól csaknem függetlenül létezhet, körülöttünk és akár bennünk is. Első hallásra hátborzongató lehetőség. Egy kicsit talán hasonlít száz évvel ezelőttre, amikor a radioaktív sugárzásokat felfedezték. Érzékszerveink számára azok is láthatatlanok voltak”.
Most nézzük meg, hogy ennek a bevezetőnek az ismeretében mennyire lehetnek meseszerűek és hihetetlenek azoknak a jelenségeknek a megfigyelései, amelyeken még néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt a praktikusan és racionálisan gondolkodó emberek többsége egy könnyed legyintés mellett mosolygott!
Még a pontos műszerek, oszcilloszkópok mérési eredményeire támaszkodó mérnökök, amatőr rádiótechnikusok többsége is zavarba jött, amikor a 90-es években a hagyományos szerkesztésű Rádiótechnika folyóirat pontos leírást és kapcsolási rajzot közölt egy rezgőkörről. Tudni való, hogy ez a nagy szakmai presztízzsel rendelkező újság soha nem adott ki olyan írásokat vagy kapcsolási rajzokat, amit előzőleg gyakorlatban ne próbáltak volna ki.
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Schuminszky Nándor: „Találtam” egy űrhajót
1970 júniusától novemberig a Southwind nevű jégtörő óceanográfiai kutatásokat végzett a Barents- és a Kara-tengeren, majd egy grönlandi és egy rövid izlandi látogatást követően kikötött Murmanszkban. A mit sem sejtő személyzet nagy meglepetésére a szovjetek közölték, hogy egy Apollo kabint szándékoznak átadni. A procedúra megtörtént, az űrkabint beemelték, majd egy szovjet jégtörő kíséretében a Southwind kihajózott Murmanszkból. Az angliai Portsmouth kikötőjében átrakták a Royal Navy egy hajójára, és az űrkabin rendben meg is érkezett a hazai, marylandi partra. A NASA átvette, és a Smithsonian múzeumba került. 1976-ban az Egyesült Államok bicentenáriumi ünnepségeinek keretében a Michigan állambeli Grand Rapidsba szállították. Itt tettek bele az akkori életre jellemző emléktárgyakat, majd egyfajta időkapszulaként „bocsátották” útjára. Felnyitását 2076. július 4-én, a tricentenáris évforduló alkalmából tervezik.
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Laskawy Ferenc: A láthatatlan köpeny
Úgy tűnik, hogy az emberiség egyik legrégibb álma – a láthatatlanság megvalósítása – valósággá válhat. 2008-ban a kaliforniai Berkeley Egyetem két tudóscsoportja is bemutatott egy különleges tulajdonságokkal rendelkező anyagot, amely lehetővé teszi a háromdimenziós tárgyak eltüntetését az emberi szem számára. Természetesen a hadsereg azonnal érdeklődik e fantasztikus találmányra!
A Kaliforniai Egyetem tudósai egy olyan anyag létrehozásán dolgoznak, amely ha eltakar egy tárgyat, az az emberi szem számára láthatatlanná válik. Eme anyag működési alapelve az, hogy a fény és más sugarak nem verődnek róla vissza, hanem valamilyen módon elfolynak körülötte. A sugarak elhajlanak az anyag nyomán az adott tárgy alakja körül, majd visszatérnek saját útjukra. Ha a szem nem érzékeli az adott tárgyról visszaverődő fénysugarakat, akkor az egyszerűen „láthatatlan” marad a számára.
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Boczor József: Csendzóna
A mexikói–amerikai határtól körülbelül 730 kilométerre, a 26. és a 28. szélességi kör mentén elterülő Csendzónát (Zona del Silenciót) ősi legendák övezik. Sok helybeli azt hiszi, hogy ezek valóságalappal rendelkeznek. Az övezet furcsa növényzete, hüllői és a megkövesedett tengeri lények maradványai szintén sok turistát vonzanak.
Aki sok pénzzel rendelkezik, és vakációja idején nem akar rádiót hallgatni és tévét nézni, remekül érezheti magát a zónában, mert ott mágneses rendellenességek miatt nincs rádió-összeköttetés és televízióadások sem láthatók. Scott Corrales, a Hispanic Ufológia Intézet elnöke az anomális hellyel foglalkozó cikkében megemlíti, hogy először a múlt század harmincas éveiben Francisco Sarabia híres mexikói pilóta észlelte a rádió-összeköttetés megszakadását az övezet felett. Ezután több mint három évtizedig kevesen érdeklődtek a terület iránt.
1966-ban egy vegyészmérnök, Henry de la Pana és néhány társa vizsgálta a titokzatos helyet. A vegyész elképedve azt tapasztalta, hogy rádióadójával nem tud kapcsolatot létesíteni társaival. Ezt követően egyre többen látogattak el a zónába, de kezdetben nem találtak elfogadható magyarázatot arra, hogy ott mi akadályozza a rádió- és tévéadások vételét.
A Csendzónát a hatvanas évek elején minősítették anomális helynek. Akkoriban Santiago Garcia mexikói pedagógus, aki kilencven kilométerre lakott a zónától, több jelentést állított össze. Az egyikben azt állítja, hogy W. Richard Downs, a NASA magas beosztású tisztviselője szerint az ott keletkezett „elektronikus tornádó” Földön kívüli fémrészecskéket vonz.
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Dr. Egely György: Hidegfúzió újratöltve
Ennek az egész cikknek az ötletét két dologból merítettem: részben onnan, hogy már valószínűleg 2012-ben elindul – legalábbis kismértékben – a hidegfúziós háztartási kazánok tömeggyártása. Bár lehet, hogy legyártották már, és csőre töltötték azt a pisztolyt, amiből majd Focardira és Rossira lőnek, de a folyamat megfordíthatatlan: több száz, a témában járatos, jó képességű, hidegfúzióval évek óta foglalkozó kutató „szagot kapott”. Mindenkit, mindenütt nem lehet kiirtani vagy kiiktatni.
A sorozat másik apropóját Makai Mihály fizikus cikke adta, amely a Fizikai Szemle című folyóirat 2010/10. számában, Színe és fonákja címmel a 351. oldalon jelent meg. Az oktatással, ezen belül a természettudományos oktatással foglalkozik. Makai Mihályt régóta ismerem, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetében hosszú évekig kollégám volt. Tisztességes, őszinte, rendes ember. Éppen ezért döbbentem meg, amikor olvastam a cikkét. Tipikus és vérfagyasztó példája annak, hogy egyébként normális, tanult, művelt kutató véleménye hogyan fordulhat át. Idézek néhány részt a Színe és fonákja című cikkéből: „Létrehoztunk egy mesterséges világot, ami gyorsan összeomlik, ha nem tudjuk fenntartani. Átalakítottuk környezetünket, többé már nem lehet visszatérni a természetes életmódhoz. Átalakult például az építkezés, a társadalmi munkamegosztás, a változások ráadásul egyre gyorsulnak.”
„Mindenki tanul és tanít. Még aki pihen vagy szórakozik, az is tanul. Sokan ebből élnek. A tanulás nem mindig önkéntes. A szórakozást gyakran összekapcsolják olyan ismeretekkel, amire a tanuló nem kíváncsi. Ilyen tanulást nyújt a reklám, általában a rádió és TV műsorainak egy része. A fiatalok ezek elől menekülnek, amikor olyan adókat hallgatnak, ahol sok a zene, de persze ott sem menekülnek az agymosástól.”
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Földeák Iván: A krétai kultúra és civilizáció
Dúsgazdag volt és dilettáns. A sors tréfája, hogy dilettáns abban volt, amivel hírnevet szerzett magának, s nem csak magának – új fejezetet nyitott a régészetben. Viszont abban, amivel dilettantizmusának alapjait megteremtette, zseninek bizonyult. Teából, indigóból, gyapotból, majd aranyból – ezekkel kereskedett – mesés vagyont gyűjtött Heinrich Schliemann, hogy mindezt félretolva hobbijának, az archeológiának szentelje életét. Az ősi legendákra támaszkodva, azokban maradéktalanul megbízva vezette ásatásait a görögség emlékhelyeinek felkutatásáért, s találta meg mindmáig a világ talán legnagyobb régészeti leletét, az Iliász színhelyének, Trója városának maradványait. 1876-ban feltárta Mükénét, majd Tirünsz városát, Héraklész szülőhelyét, Orkhomenószt és Marathont is. Minden bizonnyal még egy zseniális felfedezést tesz, ha…
Schliemannt kezdettől fogva foglalkoztatta a krétai kultúra és civilizáció. Ásatási vágyát kielégítendő elérte, hogy a sziget kormányzója engedélyt adott neki annak a dombnak a feltárására, amely alatt feltevése szerint a knósszoszi palota és a híres labirintus is rejtőzött. Megalkudott a terület tulajdonosával, hogy megveszi a rajta elterülő ligettel és az ott termést hozó 2500 olajfával. Ám az üzlet meghiúsult, a pedáns tudós az ígért fáknak csak harmadát, 880 darabot talált. Hirtelen haragjában felmondta a megállapodást, s Olaszországba utazott, hogy gyógykezeltesse magát. Nápolyban érte a halál, s a labirintus feltételezett romjain továbbra is olajfák nőttek – nem sokáig…
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
Novák Péter: Kozmikus robotlaboratóriumok
A kreatív gondolkodású fizikusokat már száz éve lázba hozzák a repülő csészealjak, de még senkinek nem sikerült működőképes példányt építeni. A szkeptikusok szerint ez a próbálkozás eleve értelmetlen, mivel a klasszikus fizika szabályai szerint nem építhető antigravitációs eszköz. Ennek ellenére német és cseh mérnökök a második világháború alatt már készítettek dízelmotorral, valamint sugárhajtóművel meghajtott, ufó formájú kísérleti légi járműveket, amelyeket aztán a vereség előtt megsemmisítettek – vagy mégsem?
Bővebben az Ufómagazinban...
--------------------------------------------------------------------------------
A teljes cikkeket az Ufómagazin szeptemberi számában olvashatják! |
Újság archívum » 2011-09
